Olasz Attila Mítosz-meditációk című képéhez
a színek ellobogtak
csak ez a mély-zengésű —
csak a viharban sziklákká-kövült
tenger
kifosztva elhagyatva háttal a
kegyetlen isteneknek
a világ
őrült csataterének háttal a
széttördelt térnek
meghasadt időnek
mert nincs más lételem csupán a kő
szívszakadásig fájva
kővéválni
és várni várni örökké csak várni