Írások

Novotny Tihamér: Olasz Attila festészetéről

Olasz Attila festészetének alapproblematikája: a valóság és a látszat viszonya. Úgyis, mint felcserélhetőség: tehát amikor a jól körülírható tapasztalatiból, a láthatóból sejtelmes érzéki, érzelmi vagy fogalmi torzulat keletkezik, és fordítva, amikor a titokzatos illúzióból, az elképzeltből, a láthatatlan feltárásából hihető, új képi valóság éled. És úgyis, mint határsértés: amikor a

Tovább olvasom »

Simai Mihály: A színek ellobogtak

Olasz Attila Mítosz-meditációk című képéhez a színek ellobogtak csak ez a mély-zengésű — csak a viharban sziklákká-kövült tenger kifosztva elhagyatva háttal a kegyetlen isteneknek                               a világ őrült csataterének háttal a széttördelt térnek meghasadt időnek mert nincs más lételem csupán a kő szívszakadásig fájva                                kővéválni és várni várni örökké

Tovább olvasom »

Tandori Dezső: Színmélytestek

Olasz Attila festészetével két fokozatban ismerkedtem. Az első: Élet-háló, a második: Test-tájak, alakzatok, a kísérőesszék és versek alkotói közül Sándor Ivánt elmélkedő-kollégaként ismerem és becsülöm, Pataki Ferencet és Tolvaly Ernőt festőművészként. Jó referenciák, de ami itt fontosabb volt: elhivatott ráhangolódók. Valamint Csernus Tibor is felmerült, s nem felszínesen. Sőt, látható

Tovább olvasom »

Schéner Mihály: A képzelet szárnyán

Olasz Attila festészetéről Mély nyomot hagyott bennem a huszonegy éves Olasz Attila kiállítása, melyet a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület galériájában láttam Budapesten. Sokoldalú, összetett, expresszív, szürreális művészet tárulkozott ki előttem, s mivel hatvan évvel ezelőtt magam is az expresszionizmus útján indultam el a pályámon, úgy gondoltam, utamon sok olyan tapasztalatot

Tovább olvasom »

Szuromi Pál: Színterek és térenergiák

Olasz Attila festői startolása Nincs a megjelenésében semmi extravagancia. Nincsenek csapzott, kaotikus hajfürtjei és feslett, viharvert ruhaneműi se. A szokatlanul fiatal (22), szegedi Olasz Attila szemlátomást nem akar mindenképp művésznek mutatkozni. Pedig e szelíd, nyurga, már-már babaarcú fiatalember ideje java részét a rajzolásnak, a festésnek szenteli. Mostanában végzett a szegedi

Tovább olvasom »

Kass János: A rigó fütyül

A rigó fütyül, a pillangó száll, a festő fest! Pontosabban: úgy fest a festő, ahogy a madár énekel.  Olasz Attila elragadó természetességgel festi, amit érez, ami kikívánkozik belőle, s ami belülről inspirálja. Csodálkozva és ámulattal igyelem kibontakozását, pillangó-létre ébredését! Mit sem törődik dogmákkal, szabályokkal, beidegződésekkel, hagyományokkal és példákkal. Énekel, akár

Tovább olvasom »

Szuromi Pál: Generációs dialóg

Minél jobban előreiszkol az időnk, annál inkább magunkra maradunk. Igaz, alkalmanként élemedett korú házasokat láthatunk, amint kéz a kézben bandukolnak valahova. Mi meg csak csodálkozunk, mosolygunk, tán irigykedünk is egy pirinyót. Mert nekik a legkomiszabb dolgot sikerült maguk alá gyűrniük: az óramutatók szapora járását. Nem akármilyen teljesítmény. Persze másféle alternatívák

Tovább olvasom »