Olasz Attila festészetének alapproblematikája: a valóság és a látszat viszonya.
Úgyis, mint felcserélhetőség: tehát amikor a jól körülírható tapasztalatiból, a láthatóból sejtelmes érzéki, érzelmi vagy fogalmi torzulat keletkezik, és fordítva, amikor a titokzatos illúzióból, az elképzeltből, a láthatatlan feltárásából hihető, új képi valóság éled.
És úgyis, mint határsértés: amikor a reális emberi torzók, a naturális test- és tájrészletek, alakzatok, tárgyak, szerves és szervetlen képződmények, alapelemek (tűz, víz, föld, levegő) „bioformákká”, pszichologizáló kulturális lényekké, jelenetekké, totemisztikus szimbólumokká, illetve belső, bőr alatti világokká alakulnak.
Sőt úgyis, mint metamorfózis: amikor a visszatérő reális témák, formák, alakzatok és motívumok képlékeny lüktetéssé, vérzivatarrá, vulkánná, magmává, őskáosszá, lebegéssé, tűzzé, robbanássá, repüléssé, küzdelemmé, leszállássá, golgotává, szörnyekké, rezgésekké, áttűnésekké, tájversekké, testtájakká, teremtésképekké, galaxisokká, mikro- és makrokozmoszokká válnak, változnak.
Végül úgyis, mint tértagolás: amikor az egymáson áthajoló, egymást megtükröző, átölelő, egymásba folyó, egymással összekapaszkodó, feleselő formák, alakzatok, színkötegek és színszervek a dimenzióátlépések dinamikus (mozgékony, eleven, energikus) „bioromantikáját” tükrözik.
S legeslegutoljára úgyis, mint lénységi jelenség: amikor a látható és a láthatatlan, a valóság és az illúzió, a szerves és szervetlen képződmények alakjai és formái az álmok és látomások expresszionizmusában és szürrealizmusában válnak élő organizmusok jelképi erejű lélektani kompozícióivá. Alkotónk nem véletlenül foglalkozott első diplomamunkájában Francis Bacon (lásd pszichoanalízis, bemozdulásos ábrázolás, képlékenység, torzítás), majd a másodikban Csernus Tibor művészetével (lásd szürnaturalizmus), akinek különleges mentalitású világát a Kállai Ernő által a ’30-as években körülírt, s nemzeti sajátosságnak tartott modern „bioromantikus” törekvések olyan mai képviselőivel lehet összekapcsolni, mint például Molnár Sándor, Kőrösi Papp Kálmán, Krizbai Sándor, Lelkes A. Gergely és a korai Lovász Erzsébet organikus, szürrealisztikus, misztikus művészete.
Olasz Attila festőművész tehát a valóság nagy átalakítója, átformálója és átváltoztatója, igen ígéretes tehetségű alkotó, a „bioromantikus” törekvések egyik nagyreményű jelenkori szellemi rokona és egyéni hangú folytatója.
