A Szépművészeti Múzeum Renoir kiállításán jártam a közelmúltban. Mai bejegyzésemben azokról a képekről írok, melyek különösen megérintettek.
A Hinta (1876) című művén a központi nőalak tört fehér ruhájának rózsaszín, sárga vibrálása, kékes-lila foltjainak környezetbe ágyazása fogott meg. Az összhatást a lila-sárga-zöld-fehér variációival oldotta meg a művész. Az Ebéd után (1879) három alakos kompozíciójánál a férfialak merész vágása, a türkiz ruhás nőalak és a mellette álló hölgy mély sötét ruhájának kontrasztja volt festői szemmel intenzív élmény.
A természetes fény és a testszín elemzés egyik legszebb példájának a Tanulmány. Torzó, napfényhatás (1876) tűnt. Eleven, lüktető gesztusokkal festett háttér előtt álló akt. A megvilágított részeken rózsaszín variációk lüktetnek, az árnyékos részeken okkeres-sárgás-zöldes tónusokkal kontrasztba állítva. A festő a mell feletti csillanásra helyezte a hangsúlyt.
A kiállítás meghittséget sugárzó része számomra az anyaság témáját feldolgozó művek játékos bensőségessége volt. A lágyan hajladozó ruharedőkben lüktető élet-kezdet.
A Két kislány portréján (1890-92) a tekintet kérdése különösen izgalmas kérdésnek hatott. A bal oldali a mellette lévőre tekint, aki viszont nem ránk, nézőkre, hanem egy távoli pontra figyel melankolikusan. Ettől titokzatosság lengi be a szűk képkivágású kompozíciót.
A portrék között az egyik kedvencem a Claude Renoir bohócjelmezben (1909) egész alakos képe lett. Nagy foltokkal építette fel. A vöröses-narancs ruha élénkségét az okkeres-zöld háttérrel emelte ki, míg az oszlop szürkés-fehérjét a gallér és a harisnya színében csillantotta fel. A legsötétebb tónusokat a szempáron és a sapkán figyeltem meg. Az álló egész alakban az arckép festészet hagyományát is felfedeztem, a jelmez viselésben a szerepjátszás örömét.
A három nagyméretű fekvő aktban összegződött a testábrázolás tanulságainak sora. A testhelyzet, a karok, kézfejek, lábak, térdek, lábak viszonya, a modell karakterének vizsgálata, a bőr megfestésének lehetőségei, a vonal feloldásának problémája ennek sarokpontjai.
A kiállítás izgalmasan vezetett végig a festő útján.