Olasz Attila kerti tárlata elé
A Teremtő fényözönnel teljes szép, nyári időjárással ajándékozott meg bennünket ma, Olasz Attila kiállításának megnyitásán. Még átszűrődnek a kert fáinak lombjain a lenyugvó nap sugarai és felragyogtatják a színeket a képeken. Olasz Attila művészetének is ez a fény, ez a mindenen átderengő mindent átlényegítő sugárzás az ihlető forrása, legfőbb éltető eleme. Szép gesztus hát a természettől, hogy Attila kiállításának nyitását ünnepi ragyogásba öltöztette az alkonyati napsütés. Az est felé közeledve az alkonyi fény szelídebb derengése még inkább illő a fiatal festő lelki alkatához, hiszen ez a sejtelmesség szinte felerősíti a kiállítás képeinek látomásos karakterét. Miért illetem ilyen emelkedett szavakkal a fényt? Mert Olasz Attila képeinek lényegére utalhatok a fény kapcsán. Akár a fény festőjének is nevezhetnénk. Festőt nem illethet méltóbb elismerés, azért a tudásért, amivel képeibe tudja varázsolni a fényt, a festményt életre lehelő őserőt.
A Fény festői rabul ejtése persze csupán eszköz Olasz Attila festészetében. Az igazán elismerésre méltó teljesítménye abban mutatkozik meg, rendezett világlátássá áll össze képein a festői látomás.
Érett, igazán festői kifejezésre született alkat. Látó, látványt értelmező szem, festői látomást, kompozíciót művekké érlelő intuíció birtokában alkot. Festői nyelvezetre hangolt minden gondolata. Mitől munkál benne ez a küldetéstudat? Honnan ez a készség, amivel adekvát formát tud adni gondolatainak és érzelmeinek? Attila tehetséges, nem kétséges. Számára a körülötte lévő valóság látványelemek kifogyhatatlan tárháza. A gondolat, az érzelem, az értelem világképpé áll össze festészetében: önkifejezést keres és talál a festészetben.
Meglepően céltudatos. Nincs képein semmi felesleges. a dolgok lényegi összefüggései érdeklik: az állandóság, az öröklét, a világ avatatlan számára rejtett zugai.
Nem érdeklik a mindennapok élmény-hordalékai, a fontos dolgokra figyel, egyfajta szintetizáló bölcsesség tölti fel erővel és meggyőző filozófiával munkáit. Lételeme a monumentalitás, képzeletének – úgy érzi – semmi sem szabhat határt. Képein felizzó színpászmák feszülnek roppant erővel egymásnak, s lüktető dinamikával töltik fel kompozícióit. Máskor meg szelíden, megbékélőn simul egymáshoz képein a hatalmas tágasság, a levegőég és a mérhetetlen dimenziókba ágyazott víz, amely lehet óceán, vihartól tisztuló ragyogásba villódzó tenger vagy éppen a sokat áldott, hőn szeretett Tisza. A hatalmas erők, a képek békítő szövetét adó, festői kompozíciót teremtő erővonalakban szelídülnek szerelmes násszá.
Munkáinak lényege a teremtő mozzanat. A festői teremtés élménye tüzeli benne a küldetéstudatot, az alkotó embert megajándékozó hajtóerőt. Olasz Attila festői magatartása egyéni arcú világmagyarázatot, mindenség-modellt szolgál. Ne kérjünk rajta számon természetelvű ábrázolást. Ő fogalmilag megragadható valóságszeleteket jelenít meg festői eszközeivel. Ez az aktus etikus indíttatása miatt és elvont, fogalmi szándékai okán sem lehet ábrázolás. Teremtő mozzanat ez inkább, az istenektől ellesett-ellopott készség.
A fiatal festői pálya kezdeti szakaszának eredményeit láthatjuk ezen a kiállításon. Hogy Attila már a pályán van, azt hiszem, senki számára nem kétséges. Tarisznyája megpakolva a tehetség ígéretével. Nem olyannak ismerem, aki megpihenne eddig kiküzdött vagy kiérdemelt festői eredményein. Festészete szemlélete nyitott a mindenségre. Előtte a tág világ s benne minden ecsetjére vár. Ady Endre szavait idézem, amire mestere, Pataki Feri is hivatkozott: „a természet megcsinálja magát”. Azzal folytathatom, hogy a tehetség kiforrja önmagát, a festői tehetség megteremti a maga értékeit kibontakoztató útját.
Úgy legyen…
dr. Tóth Attila művészeti író
