Pataki Ferenc és Olasz Attila kiállításához
/részlet/
E kiállítással a mester Olasz Attila tehetségéről nem tesz túlzó vagy leereszkedő kijelentéseket. Amit a kifejező erőről el kell mondani, azt jószerivel már a két szemben álló nagy tabló elmondja. Olasz Attila oldalán a képet teljesen betöltő színjáték, Pataki Ferenc oldalán a kiérlelt, többrétegű összegzés.
De Pataki Ferenc elhatározta, hogy ennek a mester-tanítvány viszonynak nemcsak a homlokzatát mutatja meg, hanem beinvitál és elvezeti a látogatót a hátsó kert titkos, már-már gyermekien titkos helyeire is. Ez a kiállítás ezért bensőséges és tapinthatóan személyes lett, vallomás.
A tárlat viszonylag kevés képből áll, ám egymásra válaszoló művei, utalásainak hálója gazdaggá és érdekfeszítővé teszik. Elrendezésében megtalálják a művész lelkében nagy becsben tartott fordulópontokat, első ráérzéseket jelképező Pataki-képeket, s főként azokat, amelyeket a mester a rá jellemző empátiával Olasz Attila indulásához kötött.
Megtalálhatók benne Pataki Ferenc legelső, ifjúkori portréképei, mellettük Olasz Attila fejtanulmánya, azután itt vannak a mester „számára kikészített”, talált tárgyakból készült plasztikái, például az a törzsből kibújó odú, amely Olasz Attila egyik kompozíció-tanulmányának témája is. Megtalálják Pataki Ferenc hetvenes évekbeli grafikusi kéz-témáit, amelyek már mutatják a mesternek azt a törekvését, hogy a régi korok formáit, jeleit ébressze meg, és tegye folytathatóvá.
