2024. december 5-én megnyílt fotó kiállításom a könyvtárban. Marton Árpád szinesztéta gondolatai mellett Kocsis Márton gitárművész játéka is szólt a közönséghez.
„Nézzenek csak végig ezeken a mesterien megkomponált képeken! Legyen bár szó félreeső falszegletekről, amelyeket poétikussá szépít az elillanó vendég, a váratlanul odalátogató fény, vagy éppen a római Doria Pamphilj Palota tökéletes arányú szobrairól – e képeken minden mintegy a hiány létmódjában tárul elénk.”
/részlet a megnyitóból/
Az adventi időszakban kerül a közönség elé válogatott fotóim sora. Rusztikus falakat ellepő pára, régi korokat idéző kőbe zárt szellem – lények, égbe tartó lépcsők, fénycsíkok, fény – küllők, sötétbe hatoló életvonalak, árnyék – szerkezetek keresik kapcsolataikat.
Képzőművészeti tevékenységem mellett a fotográfia kérdéseivel is foglalkozom. Fekete-fehér, színes képeimen a markáns, erőteljes vágások mellett az átírás, felülírás, eszközeit is gyakran alkalmazom.
A kiállítás címe arra utal, hogy a látványt elvont struktúraként igyekszem kifejezni. Az árnyék mélységet ad, tagol, irányít, de nem létezhet a fény nélkül.
A templom tetején áll a kereszt. A felhők ragyognak. A jelkép ereje örök.
Olasz Attila
