A múlt hétvégén Szentendrén jártam. Hangulatos téli utazás volt. A tájat festői szemmel figyeltem. A finom szürkéket, mély umbrákat, tört fehéreket, súlyos nedv zöldeket láttam keveredni az ünnep aranyló fényeivel.
A Kmetty Múzeumban Barcsay Jenő A formák ritmusa című időszaki kiállításon a rajzi, festői világának a változását, belső fejlődését, egyre letisztultabbá válását követhettem végig. Utolsó korszakának három kisméretű művén a fekete, szürke, okker, vörös sávok kiérlelt ritmusa ennek remek példája.
A Vajda Lajos Múzeum időszaki kiállítása a művész és a város kapcsolatát foglalta össze, más művészek munkáiban is továbbélve. A jellegzetes motívumokat, épületrészeket, utcákat, fejfákat, tetőket feldolgozó rajzok, festmények sorában a finom színvilágú, nagyméretű, egyszerre puha és mégis határozott csendélete különösen megfogott. A zárt formákat néhol finom vonalak bontják meg e vegyes technikájú alkotásán.
Az Újműhely Galéria Sanctum című összművészeti szalonestjén remek zenés beszélgetésre került sor Juhász Anna irodalmár vendégeivel, melyet meghallgattam. Ihletett és szép gondolatok hangzottak el Aknay János festőművésztől, Zalán Tibor írótól és Dresch Mihály zenésztől. Az alkotás személyes teréről, a gyermekkori inspirációkról, a művészeti ágak kapcsolatairól, párhuzamosságáról is szó esett. A muzsika fokozta az elmélyülést. Az ünnepi készülődéshez tartalmasan igazodott.
A Fő tér ünnepi fényeivel búcsúztam a várostól.