Megnyitó gondolatok és képek
A két tucatnyi alkotást bemutató A forma eredete kiállításon van minden. Felvillannak lírai, idilli, máskor különösen drámai pillanatok, a sötétség és a fény tőle megszokott játéka, mélység és magasság, emelkedés és süllyedés. Egymás felé tekintő, valóságos portrék, köztük egy sejtelmes, alaktalan figurával. De vannak itt szabad asszociációra lehetőséget adó, olykor konkrétummal viaskodó elvont figurák.
Részlet Tábori Szilvia újságíró megnyitó beszédéből, mely elhangzott 2024. október 1-én a szegedi Károlyi Műterem Galériában.
Arcok, karakterek, tekintetek, aktok, modell után született munkák adják e kiállítási anyag egy részét. A látványból kiindulva alakul, változik, majd egy ponton önálló életre kel a kép. Már ő diktál. Megmutatja, hol kell a formát , színt erősíteni, lágyítani, tompítani. A közös műterem ennek helyszíne.
A munkák másik része elvont fogalmak, gondolatok kifejezéséből, élményekből, sokféle inspirációból született. Süllyedés, emelkedés, hullámzás, figuratív alakzatok, madarak kerülnek egymás mellé hideg, meleg színvilágban. És a kiszáradó faág magánya.
A forma eredetének kutatása mindig jelen van.
Olasz Attila
A bejegyzésben Tábori Szilvia fotói is megjelennek.